Családon belüli kommunikáció hatása

A kamasz gyermekek nagyon érzékenyen reagálnak szüleik minden feléjük intézett megjegyzésére.

A tekintély kizárólagos elfogadását ilyenkor felváltja a megfelelés, szükséges számukra, hogy szüleik értékesnek tartsák őket továbbra is.

Munkám során akár tíz-húsz év távlatából is szó szerint kerülnek idézésre a szülőtől elhangzott kritikák, melyek érzelmi töltetüket sosem veszítik el. Felnőtt emberek harminc, negyven évesen is sírva fakadnak, mert a berögzült mondat reaktiválja a gyermekkori szomorúság, igazságtalanság és lemondás érzését.

LÉLEKBE VÉSŐDŐ MONDATOK

Mondatok, amiket mindenképpen kerülj el:

  • nem viszed majd semmire/sosem lesz belőled semmi!
  • nem vagy elég okos/ügyes/szép, hogy elérhesd a célodat!
  • ne örülj!
  • hagyj békén, ne zavarj!
  • könnyebb lenne nélküled
  • annyi gond van veled
  • mindig csalódást okozol
  • szégyelld magad!
  • olyan vagy mint apád/anyád/nagyapád stb.
  • úgysem fog sikerülni/nem vagy rá képes

 Erikson szerint: ,,Sok fiatal, amikor azt tapasztalja, hogy a fölötte állók “értéktelennek”, furcsa jelleműnek látják, aki el van tájolva, kényszeríti magát, hogy valóban olyanná is váljon.”  Ez azt jelenti, hogy tudat alatt a szülőben róla kialakult – akár negatív képnek akar megfelelni, mintegy igazolva a szülő elvárásait.

Hangnem
Minden negatív felhang sebet okoz a gyermek lelkében. A gúny élesen sebez. Porig alázottságot, tehetetlen dühöt okoz a gyermekben: sírna és kiabálna egyszerre. Ha ez gyakran történik vele, a gyermek teljes passzivitásba süllyedhet.

A pozitív kommunikáció a megbecsültség és az elfogadottság érzését növeli, ami beépül a gyermek hitrendszerébe és állandó kapaszkodót jelent majd az életében a későbbiekben is.

TÁMOGATÓ, ÉLTETŐ, BÁTORÍTÓ SZAVAK:

  • szeretünk
  • meg tudod csinálni
  • büszke vagyok rád
  • minden benned van, hogy sikeres legyél
  • szép vagy/okos vagy/tehetséges vagy
  • mindig számíthatsz ránk
  • melletted állunk
  • fontos vagy

 Hogyan segíthetünk?

„Lássuk a gyermekeket olyannak, amilyenek valójában, nem pedig olyannak, amilyennek óhajunk szerint kellene lenniük, és nevelésükben a természet fejlődésvonalait kövessük!” – írja Jung. A gyermeket saját magához mérten értékeljük.

Ne hasonlítgassuk, hanem ösztönözzük a benne lévő jó kibontakozására.

Barátságos hangnemet alkalmazzunk és adjunk lehetőséget arra, hogy megismerhessük a gyermek álláspontját is konfliktus esetén.

Hiszen, ahogy Hajós Elemér gyönyörűen megfogalmazta:

„Egy belénk oltott lelki ösztön állandóan ösztökéli az embert, hogy másokkal lelki kapcsolatokat teremtsen, hogy legyen valakink, akinek arcán mosolyunk visszatükröződjék.”