Kamaszok gyakori panaszai

 

Ne felejtsük el, hogy a gyermek még mindig a család szívesen látott, elismert tagja szeretne maradni, noha az önállósodás már kifelé taszítja a fészekből. Ezek az ellentétes törekvések sok konfliktust okoznak a családi harmóniában. Csokorba szedem az évek során a kamaszoktól hallott legfőbb panaszokat és felfedem a mögöttük álló rejtett érzelmeket.

„A szülők nem fejezik ki a szeretetüket.” Számos apa nem képes megteremteni az intimitást a gyermekével. Sajnos, a gyermek ilyenkor mindig magában keresi a hibát és az ellenállás okát. Emlékszem egy kamasz fiúra, akinek könnybe lábadtak a szemei, amikor rávilágítottam arra, hogy az apja szereti őt, csak nem állnak rendelkezésére a megfelelő eszközök a szeretet kimutatására, de meg tudjuk találni a szeretetre utaló jeleket. A múltban minden erejével próbált az apja kedvére tenni, de nem tudta elérni az örömteli kommunikációt. Szomorúság és állandó belső szorongás töltötte el.

 „Mindenért engem szidnak.” A mindig, és a soha szavak által az üzenet jelentését veszti. A gyerek ebből tudja, hogy nem arról van szó, amiről beszélnek, hanem régi helyzetekből visszamaradt ellenérzéseket róják fel neki. Mérei vizsgálataiból kiderül, hogy amikor egy gyerek nem válaszol, gyakran a szólamok elől menekül. A szavak elutasítása nem az értékek elvetése, csupán a tartalmatlan frázisok elutasítása. Amikor egy kis ballépést katasztrófának nyilvánítunk. Az indulatok aránytalansága sokáig a gyermek realitásérzékét torzítja, majd később ráébred, hogy a szülők hamis valóságot mutatnak neki. Ezzel nem tanítjuk meg neki a konfliktus kezelés módjait, és a különböző nehéz helyzetek megoldásait.

„Agresszió van jelen a családban.” Verbális, fizikai, lelki erőszak. Az agresszió mindhárom fajtája maradandó sérülést okoz a serdülő személyiségfejlődésében. A lelki tüneteken túl gyakran megjelenik a testi működés zavara. Tapasztalataim szerint a bántalmazott gyermek pszichoszomatikus tünetei: fejfájás, reflux, emésztési problémák, vastagbél betegségek.

Verbális agresszió: gúny, lekicsinylő megjegyzés, folytonos kritizálás, bántó hangnem, kiabálás, ignorálás, meghazudtolás, fenyegetés, kinevetés, a gyermek személyére vonatkozó negatív jelzők, káromkodás.

Ginott szerint megjegyzéseinket úgy kell megfogalmaznunk, hogy a gyermek a személyiségével kapcsolatos pozitív következtetéseket vonjon le belőlük.
A dicséret két részből áll: a mi szavainkból és a gyermek ebből levont következtetéseiből. A szavaink nyomán levont következtetéseket később a gyermek a maga számára kimondatlanul megismétli. S ezek a belsőleg megismételt realisztikus pozitív megállapítások határozzák meg nagymértékben az önmagáról és az őt körülvevő világról kialakult jó véleményét.

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. A szelíd nyelv az életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket. (Péld 15,1-4)

Fizikai agresszió: verés, megszégyenítés, izolálás, bezárás, lökdösés, ételmegvonás stb.

Ahogy Ginott megfogalmazta: ,,A veréssel a legfőbb baj, hogy a frusztráció legyőzésének nemkívánatos módszerére tanítja a gyereket. Drámai módon ezt sugallja neki: ha mérges vagy – üss!
A fizikai büntetés egyik legkárosabb mellékhatása az, hogy akadályozhatja a gyermek öntudatának kifejlődését.”

Lelki agresszió: szeretetmegvonás, érzelmi zsarolás stb. Ebben az érzékeny életkorban a gyermeknek fokozott igénye van a szülői elfogadásra. A szeretet megvonásával a teljes kudarc és feleslegesség érzése alakul ki benne, ami önromboló magatartáshoz vezethet.

„Nem ismernek engem” „nem értenek meg, nem figyelnek rám.” A mai felgyorsult világban kevés családban rendszeres a közös étkezés, a kölcsönös egymásra figyelés. Mindenki el van foglalva a saját gondjaival, a családokra ránehezedik a jövő bizonytalansága. A gyermek nem kapja meg a szükséges minőségi időt, nincs alkalma szemtől szemben leülni egy meghitt beszélgetésre a szülőkkel és úgy érzi, hogy a szülőket csak az iskolai teljesítmény érdekli, a gondolataira, érzéseire senki sem figyel. Egy idő után leszokik a kommunikációról és elkönyveli, hogy „nem vagyok fontos, nem törődnek velem”. Kialakul az egymás mellett élés és innen már csak pár lépés a közöny. Minden hozzám forduló szülőnek azt tanácsolom, hogy amikor a gyermek elindul felé, hogy feltárja a világában zajló eseményeket, tegyünk félre minden mást, szemkontaktussal kapcsolódjunk hozzá és teljes odafordulást adjunk a gyermekünknek. „Amikor egy gyereket elragadnak az érzelmei, akkor senkire sem tud odafigyelni. Sem tanácsot, sem vigasztalást, sem építő kritikát nem tud elfogadni. Azt szeretné, ha mi megértenénk őt. Csupán azt kell kimutatnunk, hogy megértjük a fájdalmát, szégyenét, haragját.
Ha elmesél valamit, néha hasznos, ha nem magára az eseményre, hanem az eseményekkel kapcsolatos érzésekre válaszolunk.” – írja Ginott. Nem mindig kell tanács, útmutatás. Van, amikor a gyermek csak megosztani akarja az élményt, mert nincs kivel megbeszélni a csalódást egy barátban, vagy egy iskolai igazságtalan helyzetet. Mindig adjunk teret a gyermeknek, még a hétköznapok mókuskerekében is.

„Otthon gyerekként kezelnek.” A kamasz gyermek az önállósodási folyamatban szereti tudatosítani magában, hogy mi az, amiben már kompetensen tud létezni. Amikor gyerekszintű kötelességeire figyelmeztetjük, (pl. fogmosás) indulatot gerjesztünk benne, mert a szülők túlzott figyelmét félrekódolva – azt gondolod, még erre sem vagyok képes? – következtetést vonja le. Legyenek saját felelősségterületei, és ha ott hibázik, vezessük rá a megoldásra.

„Felnőtt feladatokat bíznak rám.” Ha a szülők túlzott mértékben támaszkodnak a kamasz szolgálataira, a gyermek biztonságérzete meginog, hiszen érzelmileg számos szituációhoz nem nőtt még fel és nem rendelkezik tapasztalatokkal a megoldáshoz. 

„Másokhoz hasonlítgatnak.” Ez egy nagyon érzékeny pontot érintő viselkedés a szülők részéről. A kamaszkor az alakváltás és az átmeneti jellege miatt általában együtt jár az önértékelés ingatagságával. A ,,bezzeg a…” kezdetű mondatok a gyermek önbecsülését oly mértékig képesek csökkenteni, hogy saját sikerélményeit degradálja és kialakul egy téves közelítés önmagához, mely általában így hangzik: biztos van, aki jobban csinálja, ezért meg sem próbálom.

A mi feladatunk szülőként a gyermeket önmagához viszonyítva bátorítani, támogatni, kisegíteni.