C.G. Jung gondolatai a gyermeknevelésről

·         Tudjuk, hogy a gyermekkori első benyomások végigkísérik az embert egész életében, és hogy bizonyos nevelési hatások elpusztíthatatlan kötelékként bizonyos korlátok közé képesek szorítani az embert.

·         A gyermek zavaró tulajdonságai korántsem saját lényének kifejeződései, hanem inkább szülei zavaró hatásainak visszatükröződései.

·         Ahol az individuális anya valamilyen értelemben hiányzik, veszteség keletkezik, vagyis létrejön a kollektív anyakép igénye a teljesülésre.

·         A nemző, az apai – bevezetés, vezetés, kísérés, nevelés. Nem robban, mint egy bomba vagy tűzijáték, hanem kézen fogja a tudatlan vagy vonakodó gyermeket, de úgyszólván biztos úton vezeti át a barátságtalan sötétségen… Az apa felelősnek érzi magát a megértésért, a megértés felé egyengeti az utat, és igyekszik elejét venni a tévedések rossz következményeinek.

·         A gyermek kis világa, a családi miliő a nagy világ modellje. Minél intenzívebben alakította a család a gyermeket, a felnőtté vált gyermek annál inkább hajlamos lesz érzelmileg korábbi kis világát látni a nagy világban.

·         Mindazt, amit meg akarunk változtatni a gyerekekben, ajánlatos lenne előbb figyelmesen megvizsgálnunk, hogy nem olyasmi-e, amit jobb lenne önmagunkban módosítani.

·         Lássuk a gyermekeket olyannak, amilyenek valójában, nem pedig olyannak, amilyennek óhajunk szerint kellene lenniük, és nevelésükben a természet fejlődésvonalait kövessük, ne pedig az élettelen előírásokat.

 

              forrás:  C.G. Jung: Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről  Kossuth     Könyvkiadó 1995