Az aktív odafigyelés hat alapszabálya
Minél jobban odafigyelünk, annál nagyobb az esélye, hogy gyermekünk mesél nekünk, és úgy érzi, megértjük, elfogadjuk. Ezért érdemes megszívlelnünk az alábbi hat tanácsot:
1. Nézzünk gyermekünk szemébe, amikor beszélünk vele.
2. Arckifejezésünk legyen barátságos, érdeklődő. Az ásítozás vagy az unott, ingerült arckifejezés tönkreteszi a beszélgetést.
3. Viselkedjünk fesztelenül, testtartásunk legyen nyitott. Aki keresztbe fonja a karját, kibámul az ablakon vagy az órát nézegeti, az érdektelenséget mutat a másik fél vagy a beszédtéma iránt.
4. Ha időnként bólintunk, hümmögünk, azt jelezzük a gyermeknek, hogy figyelünk, és képben vagyunk. Még jobban erősíthetjük benne ezt az érzést, ha az utolsó szavait el-elismételjük.
5. A gyermekek elbeszélését röviden összefoglalhatjuk. Ezzel egyrészt azt jelezzük, hogy követjük és értjük, amit mond, másrészt ily módon megtudhatjuk, hogy csakugyan jól értettük-e az elmondottakat.
6. Az összefoglalást kérdéssel zárhatjuk. Így lehetővé tesszük, hogy gyermekünk a helyzetet más szemszögből is szemügyre vegye, illetve teret adhatunk a történetet kísérő érzéseknek.
forrás : Jan-Uwe Rogge, Angelika Bartram – Beszélj úgy a gyerekkel, hogy meghallgasson és hallgasd őt úgy, hogy beavasson