Az aktív odafigyelés hat alapszabálya

Minél jobban odafigyelünk, annál nagyobb az esélye, hogy gyermekünk mesél nekünk, és úgy érzi, megértjük, elfogadjuk. Ezért érdemes megszívlelnünk az alábbi hat tanácsot:

1.            Nézzünk gyermekünk szemébe, amikor beszélünk vele.

2.            Arckifejezésünk legyen barátságos, érdeklődő. Az ásítozás vagy az unott, ingerült arckifejezés tönkreteszi a beszélgetést.

3.            Viselkedjünk fesztelenül, testtartásunk legyen nyitott. Aki keresztbe fonja a karját, kibámul az ablakon vagy az órát nézegeti, az érdektelenséget mutat a másik fél vagy a beszédtéma iránt.

4.            Ha időnként bólintunk, hümmögünk, azt jelezzük a gyermeknek, hogy figyelünk, és képben vagyunk. Még jobban erősíthetjük benne ezt az érzést, ha az utolsó szavait el-elismételjük.

5.            A gyermekek elbeszélését röviden összefoglalhatjuk. Ezzel egyrészt azt jelezzük, hogy követjük és értjük, amit mond, másrészt ily módon megtudhatjuk, hogy csakugyan jól értettük-e az elmondottakat.

6.            Az összefoglalást kérdéssel zárhatjuk. Így lehetővé tesszük, hogy gyermekünk a helyzetet más szemszögből is szemügyre vegye, illetve teret adhatunk a történetet kísérő érzéseknek.

 

 

forrás : Jan-Uwe Rogge, Angelika Bartram – Beszélj úgy a gyerekkel, hogy meghallgasson és hallgasd őt úgy, hogy beavasson