A vitatkozás tíz alapszabálya

1.      Legyünk tisztelettudók! – A gyerekek megkívánják, hogy a felnőttek elfogadják és tiszteletben tartsák a véleményüket. Viselkedjünk úgy, hogy érezzék: gondjukkal-bajukkal bármikor fordulhatnak hozzánk.

2.      Kerüljük a vita elfajulását! – A beszélgetésekhez – különösen a nézeteltérésekhez és vitákhoz – időre és kellemes légkörre van szükség. Ha a beszélgetés heves szóváltással és kölcsönös szemrehányásokkal végződik, szakítsuk félbe, majd egy idő múlva, amikor már mindkét fél megnyugodott, kezdjük el ismét.

3.      Keressünk megoldást! – Kiváltképpen a viták során az a cél, hogy a jövőre nézve megoldást találjunk, nem pedig az, hogy felhánytorgassuk a múltat. Ez túlságosan is sokszor torkollik kölcsönös szemrehányásokba és egymásra mutogatásba.

4.      Maradjunk hűek magunkhoz! – Világosan jelezzük álláspontunkat, de ne kezdjünk ellentmondást nem tűrően viselkedni. Így nem példaképek lennénk, hanem legfeljebb ellenállást váltanánk ki, amely hatalmi harcban végződne.

5.      Figyeljünk oda! – Vegyünk vissza, ha gyermekünk beszél. Figyeljünk oda, kérdezzünk rá, ha valamit nem értünk. Hagyjuk őt beszélni, még ha nem is osztjuk a véleményét. Ha értelmét látjuk vagy szükséges, foglaljuk össze néhány szóban az általa elmondottakat, hogy lássuk, sikerült-e megértenünk.

6.      Legyünk visszafogottak! – Hagyjuk a hosszas okfejtéseket és erkölcsi prédikációkat (,,Ilyesmit nem csinál az ember!”), és ne becsüljük alá folyton a problémát (,,Ugyan már!”), de ha kell, fejezzük ki az érzéseinket (,,Haragszom…”, ,,Meg vagyok sértődve…”). Lehetőleg egyes szám első személyben fogalmazzuk meg a mondanivalónkat (,,Én…”), de ne éljünk vissza ezzel oly módon, hogy szorongást keltünk a gyermekben (,,Nekem rosszulesik, ha ezt teszed!”)

7.      Legyünk őszinték! – Ha a véleményünket kérdezik, nevezzük nevükön a dolgokat, még ha a gyermekünk más véleményen van is. Ne feledjük: igazodni akar valamihez, és ez néha összetűzésekkel és nézeteltérésekkel jár.

8.      Mutassunk érdeklődést! – Tegyünk fel kérdéseket, amelyek beszédre bírják gyermekünket, kicsalogatják belőle a véleményét, érdeklődnek személye, gondolatai, érzései, szándékai iránt.

9.      Maradjunk a tárgynál! – Konkrét viselkedésről vagy cselekedetről beszéljünk, kerüljük az általánosítást.

10.  Kérjünk elnézést! – A viták, az összetűzések nem mindig végződnek jól. Ha túllőttünk a célon, kérjünk elnézést gyermekünktől – de őszintén, ne pedig csak azért, mert így illik.

Ha sikerül célravezető beszélgetést folyatnunk, örüljünk a sikernek! Gondoljuk végig azt is, hogy miért sikerült, és aztán szívleljük meg az alapigazságot: azt kell szorgalmazni, ami működik.

 

forrás : Jan-Uwe Rogge, Angelika Bartram – Beszélj úgy a gyerekkel, hogy meghallgasson és hallgasd őt úgy, hogy beavasson