Házasság előtti félelmek
„Nem akarok házasodni. Egy jó példa sincs a környezetemben. Úgyis mindenki elválik, minek erőlködjek?”
Ilyen, s ehhez hasonló kijelentéseket hallunk a fiatalok szájából. Nem hibáztathatjuk őket, mert tényleg nem mutatott az előző generáció követendő példát. Mára felnőttek a fantomapák gyermekei, a válási árvák, vagy a rossz kapcsolatban élő szülők gyermekei.
Mit kövessenek a fiatalok?
Azt gondolom, hogy amit a fiatalok hárítanak, az nem a házasság intézménye, hanem az a fajta házasság, ami az egyik fél számára önfeladással, lemondással, szenvedéssel és végül kudarccal jár. A fiatalok szeretnének meghitt kapcsolatokat, de a védelmi mechanizmusuk már a kötődés előtt menekülésre készteti őket. Menekülnek, de hová? Egy légüres térbe, ahol az idő múlatása a végcél. Majd csak reggel/hétfő/hétvége stb. lesz… s közben nem veszik észre, hogy egyre inkább robotként működnek a saját életükben.
Mi lenne a megoldás?
Újrafogalmazni a párkapcsolat értékeit. Feldolgozni a múlt sérüléseit s új modelleket alkotni.
Megtanulni szeretni s szeretve lenni.
Felismerni a személyiségben rejlő valódi lehetőségeket.
Egymás felé fordulni teljes lényünkkel és igenis kockáztatni, mert van esély boldog kapcsolatokra.
H. Meyer szerint a párkapcsolat új formája elsősorban a következőkre épít:
- az élet törvényei
- szabadság, növekedés és fejlődés
- valódi képességek és adottságok befektetése
- meghittség, lelki melegség biztosítása
- az életminőség javítása, az idő értelmes (gazdaságosabb, hatékonyabb) kihasználása, több életöröm (erotika, élvezetek, öröm, jólét, boldogság)
- a kapcsolatba befektetett energiák, képességek szabad megválasztása
- a gyermeknevelés mindkét félnek megfelelő megszervezése
- a háztartásvezetés mindkét félnek megfelelő megszervezése
Az elköteleződést és a férj-feleség szerep megélését beárnyékolhatja a származási családból hozott minta. A diszfunkcionáló családokból származó fiatalok tudat alatt félnek a séma megismétlődésétől és halogatják a házasságot.
Teljesen természetes, hogy a sok éven át tapasztalt diszharmónia szorongást, tehetetlenséget generál a gyermekben, ami eltárolódik a mélyebb szinteken. Reflexszerűen be-bekapcsolnak ezek az érzések elbizonytalanítva a párokat a pozitív jövőképet illetően. Ilyenkor a jelenség mögé kell nézni és felfedezni a jelenben rejlő különbségeket, amik megerősíthetik a reményt és a pozitív elvárást.
A tudatos jelenlét segíti a múltbeli félelmek/érzések reaktiválódásának felismerését.
A valódi kapcsolatban mindkét fél megőrizheti az egyéniségét, és a másikkal együtt (mint pár) egy további individuumot alkot.