Házasság előtti félelmek

 

 „Nem akarok házasodni. Egy jó példa sincs a környezetemben. Úgyis mindenki elválik, minek erőlködjek?”

Ilyen, s ehhez hasonló kijelentéseket hallunk a fiatalok szájából. Nem hibáztathatjuk őket, mert tényleg nem mutatott az előző generáció követendő példát. Mára felnőttek a fantomapák gyermekei, a válási árvák, vagy a rossz kapcsolatban élő szülők gyermekei.

Mit kövessenek a fiatalok?

Azt gondolom, hogy amit a fiatalok hárítanak, az nem a házasság intézménye, hanem az a fajta házasság, ami az egyik fél számára önfeladással, lemondással, szenvedéssel és végül kudarccal jár. A fiatalok szeretnének meghitt kapcsolatokat, de a védelmi mechanizmusuk már a kötődés előtt menekülésre készteti őket. Menekülnek, de hová? Egy légüres térbe, ahol az idő múlatása a végcél. Majd csak reggel/hétfő/hétvége stb. lesz… s közben nem veszik észre, hogy egyre inkább robotként működnek a saját életükben.

Mi lenne a megoldás?

Újrafogalmazni a párkapcsolat értékeit. Feldolgozni a múlt sérüléseit s új modelleket alkotni.

Megtanulni szeretni s szeretve lenni.

Felismerni a személyiségben rejlő valódi lehetőségeket.

Egymás felé fordulni teljes lényünkkel és igenis kockáztatni, mert van esély boldog kapcsolatokra.

H. Meyer szerint a párkapcsolat új formája elsősorban a következőkre épít:

  • az élet törvényei
  • szabadság, növekedés és fejlődés
  • valódi képességek és adottságok befektetése
  • meghittség, lelki melegség biztosítása
  • az életminőség javítása, az idő értelmes (gazdaságosabb, hatékonyabb) kihasználása, több életöröm (erotika, élvezetek, öröm, jólét, boldogság)
  • a kapcsolatba befektetett energiák, képességek szabad megválasztása
  • a gyermeknevelés mindkét félnek megfelelő megszervezése
  • a háztartásvezetés mindkét félnek megfelelő megszervezése

Az elköteleződést és a férj-feleség szerep megélését beárnyékolhatja a származási családból hozott minta. A diszfunkcionáló családokból származó fiatalok tudat alatt félnek a séma megismétlődésétől és halogatják a házasságot.

Teljesen természetes, hogy a sok éven át tapasztalt diszharmónia szorongást, tehetetlenséget generál a gyermekben, ami eltárolódik a mélyebb szinteken. Reflexszerűen be-bekapcsolnak ezek az érzések elbizonytalanítva a párokat a pozitív jövőképet illetően. Ilyenkor a jelenség mögé kell nézni és felfedezni a jelenben rejlő különbségeket, amik megerősíthetik a reményt és a pozitív elvárást.

A tudatos jelenlét segíti a múltbeli félelmek/érzések reaktiválódásának felismerését.

A valódi kapcsolatban mindkét fél megőrizheti az egyéniségét, és a másikkal együtt (mint pár) egy további individuumot alkot.